„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” *
Birokra kelnek számban a szavak,
melyek őrízhetnék a letűnt nyarat
és karod melegét.
(egyszer az enyém volt)
Amikor öleltél,
vállamra borult a mennybolt…
Vagy csak kitaláltalak volna?
A mosolyod, szemed, hófehér hajad
felelnek érveimért.
Gyorsabban vett el tőlem a tavasz,
mint ahogy szívembe érkeztél.
Ujjaim alatt
a klaviatúra tétován kopog,
mondataim végén három pont…
Nyugtalan éjek. Szaggatott álmok –
Egy távoli,
elgazosult kertben jártam.
Veled.
Fejünk felett
suhogó denevérszárnyak…
Enter –
Ha már visszavonulót fújt a május,
megadom magam.
A vers marad…
Nem zavarom meg álmod,
többet nem kiabálok.
(ezentúl csak suttogok)
*Juhász Gyula: Szerelem
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: D. Bencze Erzsébet
