M. Laurens
A VÉNSÉG
A vénség fakó, szótlan sorstárs,
Arca szikkadt és két szeme jég,
Görnyedt hátáról sorsa lóg le,
Gúnyája kopott s mosatlan rég.
Hitében már rég csalódott,
Mindkét lába reszketeg ugyan,
Falakba kapaszkodva csoszog,
S életeddel mégis elsuhan…
Budatétény, 2018. július 6.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: M. Laurens