Úgy lépett be a lakásba, mint, aki most készül megoldani élete sorsdöntő problémáját.
— Mama, döntöttem — állt meg a konyhaajtóban.
— Miben? — fordult felé felesége a tűzhelytől.
— Venni akarok egy új fotelt! A régin kopott a huzat, és a kerekét sem lehet, megjavítani.
— Eddig mindig azt mondtad, hogy csak abban a fotelben lehet meccset nézni.
— Tudom, de most úgy gondolom, hogy megpróbálok valami újat.
Az asszony ráhagyta, mint már annyi mindent, de kidobni nem engedte a régi bútort, amikor a szállítók meghozták az újat. A férfi óvatosan telepedett a modern vonalú hajlított fából készült, párnákkal bélelt alkalmatosságba. Kezével végigsimította a karfát, bár elsőre kicsit keskenynek találta. Elővette az újságot és olvasni kezdett. Először a könyökénél nyomta a hajlat, aztán mintha az oldalánál is lett volna valami dudor. Fészkelődött, megigazította a párnákat, aztán visszatelepedett és bekapcsolta a tévét. Ahogy hátrahajtotta fejét, kicsit alacsonynak érezte a háttámlát. Lejjebb csúszott, de így meg nem támasztotta a derekát. Bosszankodva állt fel. Kiment a konyhába egy kávéért. Míg megitta azon gondolkodott, most mihez kezdjen. Visszavinni nem lehet, de itt nem maradhat.
Néhány napig szótlanul járt-kelt a lakásban, végül döntött:
— Mama, hol a régi fotelom? — kérdezte csendesen.
— Kivittem a nyárikonyhába — mosolyodott el az asszony.
— Behozzuk! — indult el nyomban az öreg.
— Mi a baj az újjal? Hiszen annyira akartad.
— Nincs vele semmi baj, csak… nem az én stílusom — morogta az orra alatt.
Ahogy benyitott a melléképületbe, ott állt a régi, nagy öblös fotel, áthúzva egy meleg, barna kockás huzattal. Amikor beleült, mintha átölelte volna, egy meleg puha takaró. Csak sokára indult vissza a házba. Még mindig ott volt a kérdés, hogy mi legyen az új fotellel?
Aztán ahogy belépett… Önkénytelenül elmosolyodott.
A mama ott ült az állólámpa mellett, az új fotelben, kicsit ringatózott, miközben kötögetett.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: P. Borbély Katalin