Móricz szerint csak arról,
ami fáj,
pedig ő prózaíró volt,
mi más.
Hullottak körűle miatta
fájók,
emlékbeszédet szépet írt,
nem hiába,
gyászolt.
Ne irigyeld,
ha temetett,
magából temetett,
érzelmesítette a bölcseletet,
gyorsírt,
meg verte a gépet,
sosem győzött,
nem győzte.
Az öröm vitte el.
Unoka, stroke,
Budapestre bomba,
a halál sosem okos,
nyálcsorgatós, bamba,
beszédet mond majd az okosabbja,
ideiglenes túlélő,
örök remény rabja,
minden egyéb – próza.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Petz György