Placskó Lajos : Ködből köpenyt… (Emesémnek)

2018.07.20. Placskó Lajos Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kedvenc szinészemnek, egyben lányomnak Emesének.

 

 

 

 

Ködből köpenyt kerekítek,

Kezembe görcsös botot veszek;

S a nagy Prospero leszek!

 

Hangot adok holt költőknek,

Testet, sosem volt hősöknek;

Ókori hérosszá leszek!

 

A szobornak mozdulatot,

Tohonyának fricskát adok;

Már Pygmalionná leszek!

 

Folyik szavam apadatlan,

Szárnyatlan repülök magam;

Most Puck úrfi a nevem!

 

Engem nézel, s nem engem látsz,

Nézz magadba, tán megtalálsz!

Mert a színész vagyok!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.