Sonkoly Éva : még minden…

 

 

 

Képzeletemben

gyöngyöt gurítok,

benne minden…

szivárványszín,

boldog-pillanat.

 

Mosolyért megmutatom,

milyen szép lenne az élet.

 

Érinteni nem szabad,

még minden benne van…

 

           *

Sok éve,

mikor sírba

tettem múltam,

s én – ki addig soha –

térdre hulltam.

 

 

Segítő kézre vártam

– Istenem – suttogtam,

fáj a magány, erőm kevés.

 

 

Amit kértem megadatott,

csak magamban bízhatok.

 

             *

 

Vannak másféle életek,

ragyogó gyöngyök, s titkok:

Érinteni sem szabad,

szétpattan, még minden

benne van…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"