( Az idézett rész. celtichun – magányos Nap lenyugvása c. verséből való. )
“A koránkelő magánya a legszebb.”
Kivérzett szerelmet álmodik az éj.
Lepedő, ha tűzforró kéjes szatén,
lehűt-e a hajnal, ha a vágy ellep,
és a tested már régen nem szerethet.
Valahol a nap rózsasárga karéj,
“a koránkelő magánya a legszebb.”
Még felsejlik a rád aggatott szerep,
de lelkedben már ég az ibolyafény,
és színes nappal után sötét az éj,
csak a szemem sarkából hullott egy csepp.
“A koránkelő magánya a legszebb.”
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Bakos Erika