Itt van. Nincs tovább. Jaj, ne légy naiv! Már nem bízhatsz a kiszámíthatatlanságában. Azt hiszed, hogy még mindig csak fenyeget? Tévedsz! Döntött: könyörtelenül neked száguld.
Az a néhány pillanat, ami még hátra van, az már csak az ő kegyetlen játékának része.
Egy kicsit még gonoszkodik veled: megragadja a kabátod, ránt egyet rajtad, majd előre lök, aztán a szemedbe vágja a kiszaggatott pipacsszirmokat.
Miért kapkodod a fejed jobbra-balra? Elbújnál? Ugyan. Hova? Menekülnél? Elkéstél! Már nincs rá időd.
Mondom! Most már biztos, hogy itt van.
Még nem őrjöng, de…
Vigyázz!!! Feléd tart!
Kritikát is írhattam volna (Na, majd én, mondok róla okosakat.), de ez lett belőle: egy pillanatnyi impresszió egy expresszionista képről. Bumm!!! Ez a kijelentés nagyon furcsán hangzik, és talán még a paradoxon határát is súrolja. Most aztán magyarázgathatom, ha… ha egyáltalán tudom. Az impresszió szó helyett — melyet a gép rendre aláhúzott — valamiért mégsem írhattam az ennek megfelelő magyar kifejezést, azt, hogy: benyomás (vagy pillanatnyi benyomás). Talán azért mert úgy éreztem, hogy az sokkal erőtlenebb ennél.
Az expresszióról, meg… Állj! Ez már tényleg nevetséges mentegetőzés.
Végülis: ez csak egy szöveg, egy fotóról. Persze írhattam volna arról, hogy minden mozgásban van rajta, és, hogy nem úgy, mint a sok ezerszer lencsevégre kapott pillanaton, melyen a gepárd üldözi a kétségbeesetten menekülő antilopot. Írhattam volna a képet uraló kétféle feszültségről: a széltől megfeszített fűszálakról, és a kavargó felhőkben felgyülemlett, kisülés előtti elektromosságról. Írhattam volna arról, hogy egy hangoskép, mert hallom a szél süvítését. És, talán arról is, hogy még nem zuhog, de már orromba csap az eső szaga.
Írhattam volna arról, hogy ezzel az erővel szemben alig vagyunk többek a tépett pipacsoknál.
De nem erről írtam, hanem a bizonyosságról. A végső bizonyosságról, hogy: itt a vihar.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Bojtor Iván
