Böröczki Mihály - Mityka : KURKUMA

(Vonul-tolul egész tömény
csapatban a fűszernövény,
földből szökken föl az égig,
ízek, s illatok kísérik.)

Vad aromája, s buja, sárga színe,

és enyhén borsos, keserédes íze,

kiemeli, mint rejtett mínusz egyet,

az ítészekből kiválasztott egylet,

a sáfrány rokona, s kilóg a sorból,

hiszen az idős testvérére orrol,

különleges, bár sohase takarta,

hogy színe-íze nem hozza zavarba,

és szerette, bár nem tud tündökölni,

a vén Worcester-mártás és a curry,

bolond növény, mást alig-alig mustrál,

de élvezettel habzsolja a mustár,

a csirke aszott, bőr-fakó ruhája,

a hatásától lesz tanyasi sárga,

sok titka van, és hódol is meg hódit,

és azt se tartja titokban, hogy gyógyít.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.