Győztes mosolyod
Ha megaláznak is, viseld a kínt!
Fényeden diadalt gúny nem arat,
hófehér lelked szépsége irigy,
sötét rágalmaktól nemesebb marad.
Ármány hízelgő, ha feléd közelít,
rejtsd mélyen bánatod, s csalódásodat!
Feddhetetlen legyél, jóságos, szelíd:
a gonosz célt téveszt, s vesztébe szalad.
Kerüld a harcot, vagy győzd a rohamot,
békétlenek elől inkább félreállj!
Bénítsa meg őket szelíd mosolyod!
(Ha fénye fakul is, miért érne vád…?)
Szerények és jók közt király, s hős maradj,
mosolyoddal örök diadalt arass!
*
William Shakespeare
LXX
Hogy ócsárolnak, ne bántson soha,
A vád mindig a nemest kezdi ki;
Gyanú a szépség ornámense, a
Varjú, mely az ég fényét keresi.
Légy jó, s ha a kor körülhízeleg,
A rágalom is csak emelni fog;
Mert az üszök bűn szűz bimbót szeret
És folttalan derű a tavaszod.
Túl vagy az ifjúság csapdáin: a
Harc elkerült, vagy győzted rohamát,
Dicsfényed mégsem dicsfény annyira,
Hogy az irigység ne nőjjön tovább:
Ne érne vád, egymagad már szívek
Országait szerezted volna meg.
Fordította: Szabó Lőrinc
http://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Gősi Vali
