Az egész élet egy nagy akadályfutás. Irigyeid meg vannak bőven. Hogyan kell élni az életed, hogy ne gáncsoló lábakba, hanem segítő kezekbe kapaszkodva haladhass végig az utadon. Nem vagyok önző, nem vagyok irigy. Soha nem akartam senkitől elvenni semmit, csak azért, hogy nekem több legyen. Vidám vagyok és emberszerető. Igaz, vannak dolgok, amihez keményen ragaszkodom, de az nagyon kevés. Engem szüleim úgy neveltek fel, mint a ménesgazda a jó fiatal kancákat. Ők bennem látták a jó kis telivér kancát, akit a kiállításon jól eladható, ha nem, akkor megmarad a gazdaságban igáslónak. Testvéremet másképpen nevelték. Csak azért, mert fiúnak született.
Most 1867 után, amikor végre talpra állt ez az ország, mért nem lehet a nőt is egyenrangú embernek tekinteni? Miért ez a nagy megkülönböztetés? Ki volt az a gyönge elmével rendelkező, aki a nőt hátratolta. Hiába gazdagság, hiába jólét, ha lány születik a családba, azon keresztül lépnek. Miért kell nekünk otthon ülni, értelmetlen léhaságokkal foglalkozni, amikor mindenre képesek vagyunk, éppen úgy, mint a férfiak. Apáink bűne, anyáink gyávasága. Vagy a társadalom nemtörődömsége. Kényelem, önzés, a férfiak önzése. Mert a nő csak arra való, hogy a férfit kiszolgálja, és kedvét lelje benne. Legyen kit megütni, ha mérges, vagy nagylelkűségében vehessen neki drága ékszert, amit odahaza a férfi zár el, és ha rosszul jár a lap, zálogba ad. Miért adják a nőket? Mi az, hogy férjhez adlak? Ha ad, akkor kapjon érte valamit, így is olyan, mint egy lóvásár. Éppen hogy a farát nem lapogatja meg a vásárló és nem nézi meg a fogát, ha sárga, akkor nem kell. Miért lehet így elnyomni, így megalázni a nőket?!
Ezek és ezekhez hasonló gondolatok foglalkoztatták a kis Flórát. Nevelőnője figyelmeztette, hogy ezek veszedelmes gondolatok, de nem tudta meggyőzni, mert a lelke mélyén igazat adott a fiatal lánynak. Flóra tizennégy éves volt. Nagyon szeretett tanulni. Testvére könyveiből, már amit letett, mert mindent tiszteletben kellett tartani, mert Péternek előjogai voltak, ő viszi tovább a nevet. Ő a birtok egyetlen örököse. Sokszor Flóra volt az első, aki a papuska újságjait átolvasta, a jó papuska, délben ért rá. Flóra annyira vigyázott, nehogy rájöjjenek a turpisságra.
Flóra előjoga semmi, majd ha megkapja, azaz a férje megkapja a móringot, a valamennyi hozományt, de azt sem a nőnek, mert a nőnek nem jár semmi. Örök kiskorú, előbb az apja, meg látszatra az anyja, később pedig a férje PARANCSOL neki. Végig a férfiak ülnek a nyakába. Még rosszabb neki, mint a kancáknak, mert azokért a gazdájuk legalább szép pengő forintot kap, amikor eladja őket. Ugyanez a gazda a saját lánya mellé még hozományt is ad, hogy minél előbb megszabaduljon tőle. Egyszerűen értéktelen a nő, semmibe veszik. Csak arra használják, hogy szaporítsa a famíliát. Vagy általa a tisztelt családja nagyobb befolyásra tegyen szert. De ez sem igaz, mert előbb busásan megfejelve az értéktelen kisasszonyt odaadják egy férfinak, akár akarja a lány, akár nem, ezt kapja. Utána meg szolgálhat az urának a testével, a hozott őt illető vagyonával, és ha az ifjú férjnek úgy hozza kedve, még meg is verheti, mert felbosszantotta, s jogában áll nevelni az asszonyát, ha nem nevelte meg a családja. Legfeljebb elmegy a rosszerkölcsű fiatal számadónéhoz, és jól gerincre vágja. Legalábbis Ella, a volt barátnéja ezt mesélte neki.
Hallotta, amikor a szobalány mesélte, amit hallott a volt gazdaasszonyától. Akkor tört ki a vihar, amikor a Flórika megkérdezte a mamuskát, hogy mi az, hogy „gerincre vágta”, mert azt Ella sem tudta.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Győri Irén
