“Gubbaszt telihold ég tetején:
nagy ezüstkorong – múló remény”
nagy ezüstkorong – múló remény”
Kátrányt izzadó aszfalt az éj.
Nyártempóban csak tücsök zenél.
Csendet ringat ezer lombos ág.
Kábultan forog a szédült világ.
Gubbaszt telihold ég tetején:
nagy ezüstkorong – múló remény –
lassan felhő kúszik, és kitakar
mindent. Vele érkezik zivatar.
Éji nyugalmat megtör, elzavar.
Komor, fekete, mindent felkavar.
Esőben áznak elhullott álmok.
Párát szürcsölnek szomjas virágok.
Később lelohad féktelen kedve,
a tájat rábízza a jótékony csendre.
A hajnal frissült tánclépésben
szerelemillatot tereget a réten.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Havas Éva
