Festmény aranykeretben
Koosán Ildikó
Mottó:
„ A Föld a hazugság tisztítótüze;
itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a k é p z e l e t . A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, de a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál- végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.” (Weöres Sándor: A teljesség felé)
Elhagytad és újra visszatérnél
utatlan úton, mint rég, a réten át,
de kép a táj, s a festett almafák
látványa csupán részegítő élmény;
s mert ajtót nyit a képzelet, belépsz,
valóságos érzés, vágyad teljesül,
dobban a szíved, érzed, hogy elül
a déli szél, míg házatokig érsz;
Itt esteledvén lebukik a nap,
a keretre fényből vörös-aranyat
vetít, s a kép terébe lépő árnyadat
marasztalná még: lakj itt hajnalig!
– az élet szép, ha szépről álmodik –
de fogy a fény, a látvány megszakad.
2018. augusztus 23.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Koosán Ildikó
