Kimentem a mogyorósba
– Fejem lángolt a vad tűzben –
Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
– Fejem lángolt a vad tűzben –
Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
Kimentem a mogyorósba
– Fejem lángolt a vad tűzben –
Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
Fehér lepkék keltek szárnyra,
Sok lepke csillag ragyogott,
Bogyóm, mit patakba dobtam,
Egy ezüst pisztrángot fogott.
Amikor a földre tettem,
És mentem tüzet szítani,
Valami megzörrent ott lenn,
S a nevem mondta valaki:
A hal egy fényes lányka lett,
Hajában egy almavirág,
A nevem mondta s elszaladt,
Eltűnt a tiszta légen át.
Bár öreg vagyok, s jártam én
Kietlen földön, s dombokon,
De megtudom, hogy merre ment,
Kézen fogom s megcsókolom.
Sétálok a tarka füvön,
S míg áll a világ és terem:
Holdnak ezüst, Napnak arany
Almáit én mind leszedem.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Rácsai Róbert
