KALAMAJKA
A reptéren az embereknek nagy általánosságban szinte egyvégtében mindig olyan érzésük van, mintha minden, mint egy tökéletesen kiszámított, és gondosan előre megtervezett Damoklész-kard fejük felett lebegve megfosztaná őket azok egészséges illúziójuktól, hogy egyszer netalántán még az is megtörténhet velük, hogy bármifajta gikszer, avagy kisebb fokú komplikáció nélkül felszállhatnak.
Még két óra így is hátra volt az indulásig. Azt nem lehetett kijelenteni, hogy bármit is elkapkodtak volna a földi személyzet biztonsági, és egyéb jellegű, szigorúan ,,profiknak” beállított munkatársai, viszont ugyanakkor azt sem igazán lehetett elmondani, hogy eme nagyfokú profizmus sok esetben, sajnos előnytelen, és hitetlenné is tette szakmányukat a nagyobb utazóközönség szemében; vagy legalább is feltűnően bizonytalanná. Az egészséges rokonszenv – legalább is tabu témának számított, és főleg, amennyiben a nyári bombázó kánikulai levegő alkalmával esetleg valaki nem volt rest, és szinte már feltűnőn könnyelmű, és meggondolatlan verejtékmirigyei beindulni látszottak, akkor azt sok esetben úgy kezelte a biztonsági szakszolgálat felelős, és mindenkivel szemben előnytelenül hatalomgyakorló, csendőrképű munkatársa, mintha legalább is személyesen egy rendkívül, és minden tekintetben fokozottan veszélyes bűnözővel állna szemközt, aki éppen abban a pillanatban, amint átlépi az átvilágítóval felszerelt biztonsági kaput, azon ügyködik szigorúan bosszúálló, és titkos terveket fortyanva magában, hogy megtámadja a védtelen utasokat, vagy legalább is azokat, akik még épp bőrrel egyáltalán megúszhatták azt a fajta kellemetlenségig fokozott manővert, hogy kellőképpen, és meglehetősen szigorú, könyörtelen szorgalom mellett megmotozzák őket!
Toldás Gézának egyetlen hibája volt, hogy amennyiben belekerült a kissé kopaszodó, erősen harmincasok táborához közelítő feje egy sokadalomba, és felbolydult darázsfészekbe, amit társadalomnak nevezhetünk, viszont akikhez egymáshoz vajmi közük sem volt, akkor úgy elkezdett veretékezni szerencsétlen minden íziben, és legapróbb sejtmolekulájáig, hogy tökéletesen nedvedzővé tette, mintha csak most húzta volna ki mosógépe forgótárcsás dombjai közül az ingét, ruhadarabját.
A biztonsági személyzetet az ember úgy is fölfoghatja, hogy hatósági közegeknek minősülnek; legalább is a reptér területén belül maradva, és mint ilyeneknek mindig is megvolt a céljuk, hogy a hatalommal való kisebb-nagyobb flörtölést a saját maguk alantosabb szórakozására hasznosítsák!
Egy jól megtermett, csupa izom, és kigyúrt gorillaképű biztonsági ember tétlenkedett egy vibrátorszerű tárggyal – amiről csak időközben derült ki, hogy valójában az emberek minél szakszerűbb és probléma mentesebb megfigyelésére, és letapogatószerű megmotozására szolgál a biztonsági kapu előtt, ahol Toldás úrnak is kötelezően előírtan el kellett haladnia.
Mire nagy nehezen a rahedli bőröndöket, és kisebb-nagyobb jócskán megpakolt kofferokat valahogyan fölsikeredett – ellenőrzésnek kitéve pakolniuk -, úgy már jócskán lestrapált állapotban jutottak végre a biztonsági, már tökéletesen vámmentes környezetbe, és ha ez még mindig nem lett volna elég, akkor hozzá kell tenni, hogy ráadásul hárman utaztak – lévén ennyien voltak összesen!
Egy álmos, már legalább tíz órája talponálló hang szólította meg őket, mindenféle udvariassági, és egyéb bemutatkozási formulát is elhanyagolva:
– Minden fémből készült tárgyat a szalagra kitenni, úgy mint; övcsatokat, hajtűket, nadrágszíjakat stb. – s hogy a mondókája még idegzsibbasztó, és nyúzott legyen a változatosság kedvéért saját maga is kamatostul elnyújtotta az egyes szótagokat, bizonyára hatásvadász célzattal!
Toldás Géza bizony észre sem vette, hogy lehet evégre egy ekkora reptéren, és egy ilyen intenzitású ricsajban gondolkodni, hogy szürkeszandálja bizony tökéletesen fémpántos, és így kötelessége lett volna azt a felsőbb hatóságok számára kiszolgáltatnia, és kötelezően felraknia az előtte automatikusan elcsúszó, aszfaltszerű kígyóra.
– Hé, pajtás állj csak meg!
,,Vajon ez nekem szólt?” – töprengett el, mint aki a füle botját se mozdítja, elvégre, ha akartak volna tőle már bármit is már rég megtették volna! S a magát biztonsági őrnek kiadó reptéri alkalmazott már ki is húzta sebtiben félelmet és tiszteletet parancsoló gumibotját, amiről bizony már jócskán meglátszott, hogy egynehány kisebb gyomrost, kék-zöld ütéseket osztogathatott az évek során, mert fekete csőként jól karba volt tartva.
– Azt mondtam öregem, hogy megállsz! – förmedt rá az a fajta temperamentumos, és egyúttal gusztustalan hang, amit Toldás úr szinte világ életében ki nem állhatott, mert mindig is tartotta magát anyai nagyanya diktálta erkölcsi etikett normákhoz, ami azt mondja: Előbb az udvariassági formák, és az úriemberekre jellemző viselkedés, és aztán az a bizonyos konkrét bájcsevej.
,,Vajon most is hozzám szólt? Nézze meg az ember! Hát hogy merészeli?! minden jottányi érzés kiveszett az emberekből?” – kapta fel körte alakú, kissé molett fejét. – Parancsol? – reszkírozott meg csupán csak a két első metszőfoga között egy halkan sziszegő hangot, mert még most is meg mert volna rá esküdni, hogy nem ő az a szerencsétlen akihez ténylegesen szóltak.
– Hát akkor pajtás! Miután a szandálodat nem vetted le, ahogy az kötelezően föl volt tüntetve, így kénytelen vagyok megmotozni téged! – s meg se várva, hogy a hirtelen, orvul lecsapott és kellő alattomossággal kecsegető kánikulában legalább az arcát megtörölhette volna egy benedvesített zsebkendővel már egyenesen az átvizsgáló kapu melletti üvegfalnak lett kiállítva. Mintha csak hajdani iskolájába tévedt volna ismét be, ahol a rosszcsont nebulókat – persze nagy általánosságban -, a sarokba állították, ha azok olyasmiket műveltek, ami a feljebbvaló vezetés nézeteivel szemben elfogadhatatlannak minősült!
– Parancsoljon! Hogy is hívják magát? – s itt önkéntelen is le kellett olvasni azt a kis csiptetős névjegyszerű kártyát, amit közvetlenül az őr a nadrágja bal zsebe mellett közvetlenül helyezett el.
– Á, tehát ön bizonyára Sáska Tamás! Nézze kedves uram! – kezdett mentegetőző magyarázkodásba, bár legbelül önmaga is sejtette, hogy több mint valószínű, hogy ennyivel talán nem ússza meg. – Nagyon rossz napom volt, és pokolian fáradt is vagyok! Ha esetleg arra számított, hogy kábítószert, vagy valamilyen más metanfetamin-származékot rejtegetek a ruhában akkor most csalódnia kellett. Nézze fel szeretnék szállni a repülőre, mert keveset aludtam, és rendszerint este tíz óra magasságában már le szoktam feküdni.
– Itt én vagyok a törvény te kis seggdugasz! Ha azt mondom, most, hogy Kuss, akkor az azt jelenti, hogy befogod a lepcses bagódat! Világos?!
– De kérem szépen… – itt már egy nagyot kellett nyelnie, hogy tudatosodjon benne az egyszerű tény, valójában milyen formátumú embereket is alkalmaznak a reptéri egységeknél, és máris asszociálta magában a döntő helyzetet; ha itt a földi személyzet így semmibe veszi a tisztelt utasok kiváltságait, vagy ha úgy teszik előjogait, hát akkor mi a helyzet a táguló horizonton, a szabad égben?
– Lábakat keresztbe rak, kezet a tarkóra és még utoljára mondom el pofa be!
Mit tehetett volna egy kisember egy reptéri, gyorsszolgálatú, kissé buzgómócsing őrrel szemben? Itt egyes egyedül ők voltak az urak. Tehát tette azt, amire nem kérték – de amire egyenesen kellő agresszív erőszakosság mellett utasítva lett. S miközben a szülők már réges rég az ún. dutyi free-s kiszolgálóban várakoztak, és az apuka gyilkos humorra elkezdte ugratni egyetlen villámhárítós szerepben tetszelgő feleségét, hogy a fiacskájánál vélhetően mariskát találtak, de akkor hova a csudába léphetett meg a nő? Erre már az asszonyban is természetes keretek között felment az a bizonyos pumpa!
– Béla, miért vagy ilyen kis gonoszka? Olyan vagy most mint valami kis gyilkos kobold! Te ezt az egészet élvezed is, ugye? Elnéznéd, hogy saját szemed láttára hurcolják meg a szerencsétlen fiadat?!
– Igen, anyus! Lásd be cefetül élvezem is! Örülök neki, hogy az elkényeztetett és mindig anyásodó seggét egy kicsit most ráncba szedik!
– Szóval kibújt a szög a zsákból! Nekem nyugodtan elmondhatod, hogy miért nem kedveled a fiad?
– Ezt fejed be, most rögtön! Nem azt mondtam, hogy nem kedvelem, csupán annyit, hogy tőlem merően szokatlan az a fajta úriemberek sznobos viselkedés, amit a fiacskáddal szemben mindig ajnározol, és elvársz!
– De hát az isten szerelmére! Nem látod, hogy mindjárt elviszik bilincsben!
– Legyen! Kiváltom!
Most aztán az asszonyban valósággal már úgy felment a pumpa, hogy legszívesebben ott helyben megfojtotta volna a férjét, amiért az ennyire makacs, és gyilkos konoksággal saját arrogáns férfiasságának kiszolgáltatott törvényei szerint viselkedik.
– Hát jó, akkor majd én visszamegyek érte! És tudod, mit? Pukkadj meg! – azzal fogta az utas táskáját, de csak azt amiben személyes holmijukat őrizgette a lakáskulcsokkal és személyes iratokkal együtt, és visszarohant egyenesen a biztonsági kapuhoz, ahol már az adott biztonsági őr már igencsak mogorván, és meglehetősen türelmetlen érthetetlenséggel folyamatosan azt tudakolta, hogy Tordás úrnak mi oka lehet a veretékezésre? Illetve egyre erőszakosabban kezdte feszegetni azt a kérdést, hogy vajon Toldás úr ha izzad mint egy állat, akkor vajon mit vehetett be, ami kitágította a pupilláit, és nem-e nyelt le valamilyen illegálisnak számító pirulát?
– Nézze, ön tanult embernek látszik! Bújjon ki a kotlós abból a fránya lyukból, mert most már én is kurvára pipa leszek! Elismeri, hogy becsempészet az országba pirulákat vagy sem?! – s meglátszott rajta, hogy legszívesebb hagyná a fenébe az egészet, és ott helyben megbilincselve börtönbe vitetné Toldást, hogy majd másnak vallassa ki, ha már jól kipihente magát.
– Nekem tiszta a lelkiismeretem! Csupán azért verejtékezem, és azért nőhetett meg a pulzusszámom, mert nagyon meleg nyár tombol még most is odakint, és ezek a légkondicionáló berendezések mindig kicsit megkavarják a fejemet!
– Hát, akkor nincs más hátra mint hogy előszeretettel, és nagy boldogsággal megbilincseljelek téged! – hátra arc, kezek keresztben! – s már vette is elő a hűvös acélfényességgel világító karpereceket, hogy egy valóban ártatlan, és ez idáig gyanútlan ember csuklóján kattanjon a törvényes igazságszolgáltatás groteszk félreértettsége!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Tasev Norbert
