„A legvégén nem az fog számítani,
hogy mennyi év volt életedben,
hanem, hogy mennyi élet volt éveidben.”
Abraham Lincoln
Az élet nagy tanító. Mely, ha kell, ad, ha kell, elvesz. Bár sokszor, ha elvesz, akkor is ad. Mert amit elvesz, arra többnyire nincs is szükségünk. Legalábbis én ezt az elvet vallom, még ha néha nehéz is elfogadni.
Én még nagyon az elején tartok az élet útjának. Tizenegy éves vagyok, de nemsokára (nov. 26-án) töltöm a tizenkettőt. Jelenleg 6. osztályba járok. Kedvenc tantárgyam a testnevelés. Eddig minden évben kitűnő tanuló voltam. Eléggé maximalista vagyok (volt kitől örökölnöm, anyukám a mai napig ugyanilyen).
Két évig röplabdáztam, de edzőváltás miatt abbahagytam. Elég szomorú voltam, mert nagyon szerettem, és sokak szerint jól is csináltam. Az új edzővel egy évig dolgoztam, de nyáron úgy döntöttem, hogy az új tanévben nem folytatom. Most jógázok és meridián tornázok. Ezeket szeretem. Itthon is szoktam edzeni: erősíteni és futni.
Öt éve lovagolok. A lószerelem nálam akkor jött, amikor kétéves koromban apukámmal először ellátogattunk a Hortobágyi Nemzeti Parkba és bementünk az istállóba. Szerelem volt első látásra. Az meg már teljes lóőrületet okozott, hogy fel is ülhettem az egyik gyönyörű egyedre. Ha ez a fanatikusságom a maradék nem egész három évben is kitart — amire elég nagy esélyt látok —, akkor valószínűleg lovasiskolába megyek továbbtanulni.
Nagyon szeretek rajzolni, kreatívkodni, olvasni, írni, sportolni. Szoktam anyának is segíteni. Van, hogy szólni kell érte, van, hogy nem.
Van egy nagyon öntörvényű és válogatós cicánk, Folti, és egy szíriai aranyhörcsögünk, Maszat. Mindegyiküket imádom. Egy elég furcsa tény Foltiról, a macsekról: fél Maszattól, a hörcsögtől. Régebben volt egy másik macskánk is, Hiúz, de amíg mi nyaraltunk, Folti elkergette. Hát, mit mondjak? Nem egy társas lény a többi macskával szemben.
Kertesházban lakunk. Van egy tizenhét éves bátyám. Most 11.-es. Thai boxol, és hozzám hasonlóan itthon edz. Régebben kézilabdázott. Ő a Testnevelési Egyetemre készül tovább.
Nyár elején anyukámmal megtanultuk a hennafestés művészetét is. Azóta szorgosan festegetünk. Úgy gondolom, mind a ketten jól csináljuk.
Jövő vasárnap az alkalmi testfestés rejtélyeit, fortélyait is elsajátítjuk.
Egyben biztos vagyok; mi soha nem fogunk unatkozni.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Bódi Laura
