Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség az mindenkinek a maga véleménye. Én úgy gondolom, szerencse. Egyrészt, mert a nagy hétköznapi rohanásban mindannyian lelassítunk kicsit, több időt szánunk magunkra, egymásra. Másrészt rádöbbenünk, hogy mennyire természetesnek vesszük azt, hogy egészségesek vagyunk. Olyankor nem fordítunk energiát arra, hogy ezt az állapotot minél tovább megtartsuk.
Itt Komáromban van egy fantasztikus hely, a Rüdiger-tó. Ez egy mesterséges tó, van benne két sziget, vannak benne telepített halak, a Komáromi Horgász Egyesület tagjai horgászhatnak a tavon. Viszonylag sok kacsa él ott, nagyon aranyosak. Ha télen befagy, szuper program lehet a jégkorcsolyázás. Tavaly mi is mentünk, és az egyik szigetről egy bárány bégetett ránk.
Az elmúlt napokban anya és én is kimentünk ehhez a szuper tóhoz kúraszerűen levegőzni, napozni, felfrissülni. Mindig egyszer körbesétáltuk, aztán leültünk egy napos padra, beszélgettünk, nézelődtünk, pihentünk… Volt, hogy másfél-két órát is ücsörögtünk. És még egy kedvenc padot is találtunk magunknak, amit — hanem ül le rá senki — bármikor előszeretettel elfoglalunk.
Örömmel láttuk, hogy munkaidő után rengetegen mennek oda sétálni, futni, pihenni, gyermekükkel játszani, vagy kutyát sétáltatni.
Csodálatos, hogy milyen megújult energiákkal, ötletekkel térünk haza egy ilyen „tótúra” után.
Pénteken a tóhoz közeli Igmándi erődöt is körbesétáltuk. Nagyon fura volt belegondolni, hogy ebben a beton-„labirintusban” régen laktak is. Érdekes volt a séta, mert az épület teljesen kizárta a városi zajokat. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem figyelünk oda a környezetünkre, mindig zaj van a közelünkben.
Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el egy közeli tóhoz, folyóhoz, vagy egy erdőbe, esetleg parkba, ahol egy kicsit ki tud kapcsolódni. Nagyon felemelő élmény.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Bódi Laura