Boér Péter Pál : Csinálja!

— Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett.

— Igen, rosszul lettem, mert nem az én művem! Na, mutassák, hol van?

— Ott álldogál a dűne mögött, éppen vizet töltenek bele. Tizenkét éves, nagyjából százhetven magas gyerkőc.

— Hány kiló?

— Természetesen megmértük, tizennyolc és fél kilogramm a testsúlya.

— Döbbenetes, ilyen emberekkel vagyok körülvéve! Maga normális? Kövér afrikai kölyköket hoz ide nekem modellkedni? Photoshopot meg úgysem dobok be! Tizennyolc kiló, jó hogy nem kilencven!

— Most mit csináljunk, drága maestro? Ilyen hirtelen fogyókúrás módszert nem tudok, de talán mégis megnézhetné… Szegénykének csak csontjai vannak, meg bőre.

— Jó, jó, de milyenek? Olyan vastagok a combjai, mint a maga csuklója!

— Elképzelhető, de még mindig úgy gondolom, világszenzációt lehetne csinálni a fiúcskából a vízkortyolgatás miatt…

— Azt képzeltem, hogy profikkal vagyok körülvéve, nem ilyen dilettáns sehonnai silányokkal! Nekem kell megcsinálni az év fotóját! Végül is én vagyok az „a”, jegyezze meg, „a” mester, nem csak úgy simán. Hol az a díjbirkózó?

— Már mondtam, ott a dűne mögött, épp egy sminkcsapat készíti elő a felvételre.

— Vizet iszik, Afrikában! Jó, hogy rögtön nem hamburgert zabáltatnak vele!

— Nem lehet, főnök, ez a szegény, jó, ha egy hangyát meg tudna enni…

— Ne sajnálkozzon már annyit! Igen, látom, kövér! Ebből nem lesz célfotó, csak… Jaj, megvan! Hogy mindig nekem kell gondolkodni! Szerezzenek már egy hiénát! Odaállítják, akarom mondani, ültetik, és nagy, kétségbeesett szemekkel bámulja ezt a kövér, tizennyolc és fél kilós dagit, amint megadó tekintettel várja sorsát.

— Rendben, főnök, esetleg megcsinálhatnánk holnap a képet, addig én vigyázok, hogy még véletlenül se egyen semmit. Azt hiszem, talán egy fél kilót is le tudunk szedni róla.

— Csinálja! Maga is belőlem él, meg a világ informálásából. Nélkülünk nem tudhatnák, hogy ilyenek — majd csak megoldom valahogy, hogy szerencsétlen sorsúnak nézzen ki ez a kövér gyerek — is élnek Afrikában.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/