Gyerekkoromban faltam Jules Verne regényeit. Különleges varázsukhoz hozzájárultak az illusztrációk is. Azoknak a könyveknek a legtöbbjében még az eredeti francia kiadáshoz készült fametszeteket láthattuk, melyeket a kor legjobb grafikusai Jules Férat, Charles Barbant és de Beaureaire készítettek. És volt még valami… A kötetek keménytáblájának belső felén — sajnos, nem tudom, hogy nevezik nyomdász szaknyelven — ott voltak a térképek, melyeken könnyűszerrel nyomon követhettem Nemo kapitány, Sztrogof Mihály vagy Phileas Fogg és Passepartout utazását.
Az pedig, hogy Cook kapitány vagy Marco Polo útleírásához térképet is csatoltak, az akkoriban természetes volt. Manapság azonban az újabb kiadásokból (vélhetőleg anyagi megfontolásból) sorra kimaradnak.
No, de nem ezekről a térképekről akartam írni, és nem is azokról a rejtélyes eredetű mappákról, mint amilyenek Piri Reisnek, a török admirálisnak vagy Oronteus Finaeusnak, francia matematikusnak térképei, melyeken már Kolumbusz útja előtt az amerikai partvidéket, vagy évszázadokkal a felfedezésük előtt az Antarktisz hegyláncait ábrázolták.
Nem, nem ezekről akartam írni, hanem elképzelt térképekről.
Az elsőről Jorge Luis Borges egyik esszéjében olvastam (Hol máshol olvashattam volna?), most mégis azt veszem előre melyet, Le Clézió regényében a Terra Amataban találtam: „Ez a föld elérte a teljességet, ez a föld tökéletes. A láthatatlan falra tűzött óriási térképen minden tárgy a maga természetes nagyságában van feltűntetve. Végtelenségig lehet bolyongani a folyamatos és pontozott vonalak labirintusában. Átcsúszhat az ember a fák karikái között, megkerülheti a dombok koncentrikus köreit. Megfigyelési pontokat tűzhet ki, magasságokat, távolságokat, mélységeket jegyezhet fel. Képtelenség eltévedni.”
És most Borgest. Ő Josiah Royce amerikai filozófust idézte: „… képzeljük el, hogy tökéletesen lesimítjuk Anglia földjének egy darabját, hogy elkészítsük rá az ország pontos térképét. Egy olyan térképet, amely tökéletesen egybevág a valósággal. Ebben az esetben annak az Anglia-térképnek, mely maga is része Angliának, tartalmaznia kell az ország minden részletét, és saját magát is, melyen ott van Anglia térképe, melyen újra megismétlődik az a bizonyos térkép, és így a végtelenségig.”
Lehet ezt még fokozni! Igen. Lehet.
Italo Calvino a Láthatatlan városok című művében arról ír, hogy Kublai kánnak „van egy atlasza, amelynek rajzai a földtekét teljes egészükben ábrázolják, minden egyes kontinenst, a legtávolabbi királyságok határait…”, ezt lapozgatja Marco Polo előtt, aki sorra felismeri a városokat: Granadát, a kalifák szivárványszínű gyöngyszemét, az ébentől feketéllő, elefántcsonttól fehérlő Timbuktut, Párizst, ahol emberek milliói hosszú kenyérrudat markolva mennek haza.
Mert a nagykán atlasza nem csak a létező városokat ábrázolja, hanem azokat is, „amelyek romba dőltek, és elnyelte őket a homok, amelyek egy napon majd létezni fognak, és helyükön egyelőre csak vadnyúlodúk nyílnak”.
Calvino elképzelt térképének egy újabb dimenziót ad, nem csak a térben ábrázolja a Földet, hanem az időben is.
Marco Polo sorra felismeri: Jerikót, Urt, Karthágót, egy várost, „amelyet San Franciscónak is lehetne nevezni, és hosszú, könnyű hidakat lehet vonni benne az Arany Kapura és a tengeröbölre…”.
És még mindig nincs vége! Még tovább lép.
A nagykán tovább lapozgatja atlaszát, és abban olyan városok, országok térképei jelennek meg, melyek csak lidérces álmokban és átkokban bukkannak elő fenyegetően, mint Yahoo, vagy Brave New World.
Én ellenben úgy gondolom, hogy az álombéli utazások útvonalai kiszámíthatatlanok és feltérképezhetetlenek. Persze lehet, hogy tévedek. A fejlődés megállíthatatlan, és talán meg sem lepődnénk azon, ha az újságban arról olvasnánk, hogy valaki kitalált valamiféle módszert, vagy műszert erre is.
És ha ezt megoldották, akkor ismét tovább lépünk, mert egy újabb kérdés nem hagy majd bennünk nyugodni. Milyenek lehetnek az álombéli álmokban tett utazások térképei?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Bojtor Iván
