Böröczki Mihály - Mityka : STAFÉTA

2018.09.06. Böröczki Mihály - Mityka Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Kifut belőlem az idő,

mint gyürkőzőből az erő,

kis minden és nagy semmiség,

de ahogy rám borul az ég,

ahogy a madár kiröpül

a fészek oltalma mögül,

úgy suttyan messze valami,

bár lépteit se hallani,

de újabb végtelent teremt,

a számegyenesen a rend.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.