Selejtezés
Koosán Ildikó
Kibeszélni a feltorlódott gondolatokból
a gátat áttörni képeset,
hogy aztán a sodrás, mint végítéletet
teljesítse be rajtunk,
felszínre hozza, amit nem is akartunk,
bár ott lapult régen
egy félig áttetsző fénylepel alatt,
és eltelített,
ahogy bő ebéd után a jóllakottság,
ami aztán károsan kihat,
tunyul tőle ész, és gondolat;
meg kell találni azt a fonalat
ami gombolyítható,
a fogva tartót, a régen ránk leső
nyugtalanítók zaklatásait,
bevallani a már régen túlhaladt
történéseket
lazán, flegmán, ahogy a kimúlt
vágyakat szokás,
tetthelyre ahogy a bűnös visszatér
– bár nincs teendő –
az ottfelejtett illatért,
a győzelemre vágyó öntudat miatt;
titkokat feltáró beismeréssel
bezárni végleg azt a kiskaput,
ahol a gondolat vétlen is bejut,
szükségtelent kutatva
a lom közé,
amit kiselejtezni elfelejtett
a józan ész,
a valóhoz mégis csak kellett,
s most napfényre jut;
alapozni kell a holnapot,
új tervek lajstromával
feltölteni a megürült teret,
hogy aztán újra teljesüljön rajtunk
választott sorsunk,
s amit nem is akartunk,
ellenünkre mégis így hozza az élet.
2018. szeptember 19.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Koosán Ildikó