Port töröl le nyegle ujjam,
akácpolcnak bőre sárga
árnya megkopottan
szárazul,
nem kell semmi kence
csillám, sem lazúr,
így eressen, félhomályban
falnak támasztva
szilárdan áll.
Szemben légüres tér
fakó fal és héthatár,
rajta könyvek könnyű súlya,
nagy tudás: nem kilóra mérhető,
s nincs erő
mi elpusztítja,
megrohasztja,
tűz sem árt,
akkor is, ha eltűnik,
ha romba dől,
elmémben, álmaimban
rám talál.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Kőszeghy Miklós
