Úgy őrzi-védi lélegzetemet,
mint égből szakadt erő a szelet,
úgy szorít, mint a kereket a pánt,
s ha kiszakadnék, rögtőn visszaránt.
Képes meleggé hinni a telet,
mint hó a pelyhét, ugyanúgy szeret,
s ha múltam röggel tördelt búja bánt,
mint ekevas, új barázdába szánt.
Nincs fájdalom, csak újra szült derű,
az ízek között nincsen keserű,
és örökös hiányzó a harag,
új dallamot tanul a hegedű,
és jelentkezik néhány új betű,
hogy összetintázza a tollamat.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Böröczki Mihály - Mityka
