Király Attila : Rózsa

Egy rózsa. A Rózsa. Tehát ő maga, egy tüneményes női lélek.

 

Az illata rabul ejt(Ő), és minél jobban törődsz vele, gondoskodsz róla, figyelsz rá, mered igazán szeretni, annál inkább és intenzívebben ontja magából a semmi mással össze nem téveszthető illatát. Amit még akkor is az orrodban érzel, amikor száz meg ezer kilométerekre szólít el tőle a kötelesség. Vagy akár fényévekre. Néha nagyon messzire kell ahhoz távolodni, hogy tisztába kerülj vele, hová húz haza a szíved. Talán te is ismered a mondást, miszerint ott vagy otthon, ahol szeretnek.

 

Természetesen tövisekkel is rendelkezik, hiszen neki is alapvető joga, hogy megvédje magát, de ha hozzád tartozik, téged nem szurkál vele össze. Vagy mégis, ha te úgy szeretnéd, illetve igen, ha úgy hozza kedve. Az a tövisszúrás akkor egy láthatatlan tetoválást ejt a szíveden. A hozzám tartozol melegséget adó érzését csepegteti beléd a festékanyaga által. Fájdalmasan gyönyörű őt szeretni. Direkt hozzá születsz le.

 

Nem állítom, hogy néha nem hisztis egy kicsit, mert ritkán olyan is tud lenni, de ezen ne csodálkozz, de ne is aggódj, mivel ez annak a jele, hogy még több figyelmet igényel, még több szívmelengető ölelést, érzelmi biztonságot adó elköteleződést szeretne mellette.

 

Nézd a szirmait! Látod mennyire egyformák, ugyanakkor különbözőek is? Mindegyik mást és mást takar és jelent egyben. Szemérmet és óvatos kacérságot, érinthetetlenséget és bársonyos tapintást, a belepirulás enyhe rózsaszínétől kezdve a csók vérvöröséig és a beteljesedés mély bíboráig az összes árnyalatot, sóhajrebbentette ajkak alig szétnyílásától az ölelés befogadó kitárulkozásáig.

Némelyik szirom lesütött szempillára hasonlít, egyik-másik pedig a fül mögött incselkedő hajtincsre vagy félénk összerezdülésre, elbújásra a világ elől, hogy csak néhányat említsek meg a sok közül. Igen, ő magában hordozza a soha bele nem unás varázsát, amitől elválaszthatatlanok lesztek.

 

Ha Rózsát szeretsz, mindezeket játszi könnyedséggel veszed rajta észre, sőt egészen belefeledkezel mind a külső, mind a belső szépségébe. Érzed, ahogy lágyan kinyújtja feléd kezét az érzelem. Márpedig Rózsát kizárólag szeretni érdemes. Ha erre nem vagy képes, ne is közelíts hozzá. Nem érdemli meg azokat a sebeket, amelyeket okoznál rajta és benne. Le ne tépd egy angyal szárnyait, ha nem tudnál velük repülni. 

 

Sziromról sziromra befelé haladva az első a megpillantásé, az első látásra lázas öröme. Ezt követheti az udvarias üdvözlés, bemutatkozás, megismerkedés. A későbbiekben érdekesnek találod, ő pedig amikor látja, hogy jól bánsz vele, lehet megbarátkozik veled. Megengedi neked, lehetsz a rókája. Nap nap után, szó szót követ, egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy lelki társakká váltatok. Hogyha nem hallod egy 24 óráig, máris hiányzik a hangja, a mosolya, a közelsége, ahogy egész lényedet elborítja a hiányzol, pozitívan ragaszkodó érzése, és ahogy ez kölcsönössé válik. Befelé haladva a sokadik szirom mögé érve, legbelül betekintést enged, megnyitja előtted a szívét. Ekkor egyetlen szót fog a szíved neked suttogni: hazaérkeztem.

 

Hogy mikor kezded el megszeretni? Nem is tudom. Sok varázslatos pillanatot hordoz ez az érzelmi evolúció magában, de talán amikor a válláról leengedi ruhája pántját, és óvatosan körbepillantva szégyenlősen mosdani kezd a hajnali harmat cseppjeiben, te pedig nemhogy a helyzettel visszaélve meglesnéd, épp ellenkezőleg, tiszteletből elfordulsz, és a sorsra bízod, hogy a bizalmába fogadjon. Kivárod az idődet.

Hogy a türelem rózsát terem?  Látom, kezded megérteni a lényeget.

 

Bár hosszú idő után ő is elhervad, de előtte nagyon sokáig képes kitartani… olyankor a bánat könnyeivel locsolja meg magát. Tudható, a világon nem csak a boldogságtól folyamatosan repeső rózsák virulnak, illetve maga a boldogság sem egy állandó állapot. Sokszor tudatos nevelés, szeretetre tanítás és teremtő gondolatok pozitív hozadéka, és bőven megnyugtató a tudat, hogy az egész nem mindössze egy száraz mérnöki tervezés eredménye.

 

Hogy merre találod őt?
El foglak vinni erre az útra. 

Rózsa bent lakozik minden nő szíve és lelke legmélyén, ahogy a férfiakéban is ott van a párja, akinek nevét jól tudod, legalábbis nagyon remélem.

 

 

2018. 09. 29. 22:11

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Király Attila
Szerző Király Attila 85 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.