Ion Minulescu
Szobámban az Ősszel
Koosán Ildikó fordítása
Ősz zörgött ma éjjel az ablaküvegen,
Esőujjakkal kopogott be hozzám…
S úgy, ahogy az elmúlt éveken,
Könyörgött, fogadja be őt a kis szobám,
Mert hozott egy dobozzal Capstant eleget
És Rotterdámból cigaretteket…
Jól megnéztem magam, s a környezetemet:
A kályha hideg,
A szipka hideg,
A kezem hideg,
Az ajkam hideg,
Istenem! … Hogyan engedhetném útra?
Ha elmegy, ki tudja, eljöhet- e újra?
Mert lehet, – és arra gondolok-,
az ősz ami bekopog,
Talán most utolszor veri ablakom?
„Hagyja az aggódót belépni Asszonyom…”
Cu Toamna în odaie
Mi-a bătut azi noapte Toamna-n geam,
Mi-a bătut cu degete de ploaie…
Şi la fel ca-n fiecare an,
M-a rugat s-o las să intre în odaie,
Că-mi aduce o cutie cu Capstan
Şi ţigări de foi din Rotterdam…
Am privit în jurul meu şi-n mine:
Soba rece,
Pipa rece,
Mâna rece,
Gura rece,
Doamne!… Cum puteam s-o las să plece?
Dacă pleacă, cine ştie când mai vine?
Dacă-n toamna asta, poate,
Toamna-mi bate
Pentru cea din urmă oară-n geam?
„Donnez-vous la peine d’entrer, Madame…“
2018. október 10
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Koosán Ildikó