M. Laurens
Ó TE TEST…
Ó te test, te test, mivé lettél már most!
Miféle fényre vágyott hiú álmod?
Mostanra: nyögve hurcollak magammal,
Mint holt angyalt, a hasztalan malaszttal.
Ám olykor este, az éji magányon,
Mikor önmagadra hagylak, az ágyon,
S a nagy univerzum érinti léted,
Mintha újraszületne: múlt reményed.
Hisz mi elmúlt, az nincs végképp elásva,
Mit magad mögött hagytál, nem rovásfa.
S csontjaidba temetett sok-sok emlék,
Kísértetként, olykor visszatér majd még.
Budatétény 2018. okóber 14.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: M. Laurens