– Légy szíves, juttasd eszembe, hogy juttassam eszedbe, hogy juttasd eszembe!
– Ezer örömmel. De mit juttassak eszedbe?
– Ahogy mondod, kedves belefáradt barátom.
– Mintha valami észbejuttatást mondtál volna az előbb, de már semmiben sem vagyok biztos. Mit kellene az eszedbe juttatnom?
– Fantáziálsz? Csak arra kértelek, hogy juttasd eszembe, hogy juttassam eszedbe.
– De mit?
– Miért kell túlbonyolítani a dolgokat? Nem elég gond, hogy majd informálnom kell téged?
– Nézd csak, ott recsegve ropog egy kivágott tuskó…
– Hol?
– A szomszéd borostaerdejében.
– Valamire megkértelek.
– Tényleg, mondtál valamit, de már jobb lenne, ha eszembe juttatnád, hogy aztán juttassam eszedbe, amit kell…
– Nem emlékszem, hogy ilyen életformát szorgalmaztam volna. Csapj a gitárodba!
– Inkább megenném a gitárt, ami olyan tekergős, csavargós és tányéron hordják.
– Gondolkodom. Szerintem te vagy a két ikrás bevádoló. Ponty, sügér, hal, csík..
– Az mi?
– Angolna, így nevezik nálunk felé.
– Angolokat nem eszem. Te, valaki ma valamire megkért… Nem emlékszel, hogy ki volt az?
– Reggeltől itt ülök. Úgy látom éjfélt üt az óra, de nem járt erre senki.
– Most zörög az ajtó.
– Akkor együk meg amit beadtak a senkik. Talán majd valamit eszünkbe juttatnak valamikor, mert ránk férne…
– Biztos, hogy jó az nekünk?
– Snapszli!
– Kontra!
– Nem eszünk többet!
– Pedig én még ettem volna…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Boér Péter Pál