Böröczki Mihály - Mityka : VÁSZONCSELÉD

 

 

Nem azért mert vászonruhában járt,

és feszült öllel tűrte a muszájt,

a dolga fehér ruhát illetett,

így kaphatta a fehérnép nevet.

 

Nem tűrtek effélét a férfiak,

az istenverte, büszke gőg miatt,

az összes tudta, bármilyen fura,

hogy szegényen is ő a ház ura.

 

Az asszony mindig rázárta a sort,

mert nem cseléd és nem is szolga volt,

vak türelemre nevelte a hit,

s a köténybe törölte gondjait.

 

A ház, az udvar hozzá tartozott,

és nap-nap bálba hívta száz dolog,

a keze pendült, mint egy cimbalom,

s a teríték táncolt az asztalon.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.