M. Laurens : A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

 

M. Laurens

A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

 

Vagyok a költészet kivert kutyája,

Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,

Kinek hasztalan csahol csak pofája,

Fenn kutyába sem veszik: csak a tetük.


Kaparhatok én a papírra bármit,

Mind az árnyékszék bűzös mocskába jut,

A szeretet s igazság, mit se számít,

Ember-emberrel vív, ebül háborút.


S jaj annak, ki nem a sátán kutyája,

Csak holmi szegény nyomorult kóbor eb,

Nem nyalja gazdájának retkes talpát,

S a dobott konc után, nem jókor liheg.


Néha szabadon engednek egy kicsit,

És hálából csóválhatom farkamat,

Kaparhatok magamnak gödröt picit,

Mibe belefér: e kihányt gondolat.

 

Budatétény  2018. november 17.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )