M. Laurens
A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA
Vagyok a költészet kivert kutyája,
Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,
Kinek hasztalan csahol csak pofája,
Fenn kutyába sem veszik: csak a tetük.
Kaparhatok én a papírra bármit,
Mind az árnyékszék bűzös mocskába jut,
A szeretet s igazság, mit se számít,
Ember-emberrel vív, ebül háborút.
S jaj annak, ki nem a sátán kutyája,
Csak holmi szegény nyomorult kóbor eb,
Nem nyalja gazdájának retkes talpát,
S a dobott konc után, nem jókor liheg.
Néha szabadon engednek egy kicsit,
És hálából csóválhatom farkamat,
Kaparhatok magamnak gödröt picit,
Mibe belefér: e kihányt gondolat.
Budatétény 2018. november 17.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: M. Laurens