Nézem a filmet, darabos emlékeim,
színes diák záporoznak a hold alatt,
jégeső veri a nem létező arcokat,
tenyerem gödrében az évek múlnak.
Sebes suhanás, a sose-lesz jövő felé,
a széltől görbe háttal rohanok,
s míg kusza gyökér villanó perceket rejt,
árnyék-ábránd feled korhadó álmokat.
Az otthon nekem az aszfaltjárda,
százéves romos bérház falán stukkó.
Poros játszótéren mérleghinta,
üresen mered a csupasz tűzfalra.
Kőszegélyű homokozóban hagyott,
törött kis lapát a gesztenyefák alatt,
nagyanyám robusztus ruhásszekrénye,
játékból gyertyát gyújtottunk benne.
A szélnek feszülve egyre csak rohanok,
nekifeszülve, görbe háttal a szélnek,
ábrándos-árnyék szemmel a sose volt jövő felé.
p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115%; }
p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115%; }
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Maretics Erika