Fotó: Molnár László
Éji palást hátán lágy folt
lenge pihe túlvilágról
vagy csak itt a földi létből
tündért rabolt el a fénytől
szeles lányka csöppnyi szárnya
beleakadt polc sarkába
apró csoda súlya csekély
tenyerembe pont belefér
tollat vesztett jelzést hagyva
megjön ismét alkonyatra
nincsen esély hogy meglássam
csak akkor lesz biztonságban
álmomban majd fogja kezem
pelyhét reggel zsebre teszem.
