pálóczi antal : Meghalsz, nagyi!

a jövő héten meghalsz 
nagymama már csak ötöt   
kell aludni 

majd aznap megint én leszek veled 
hogy anyám aki hetek óta ápol 
álomra hajthassa fejét 

hajnalonként fulladsz 
zihálni fogsz   
mire gyorsan ablakot nyitok   
s a törülközőt lengetem 
hogy úgy érjen az ágyadig a levegő mint friss hajnali szél 

ha a jövő héten meghalsz   
eladjuk az andrássy úti lakást 
pedig most hogy felépült a családi ház   
már nincs is a pénzre szükség 
tíz évvel ezelőtt még milyen jól jött volna   
de te kigyógyultál a rákból 
nagyi 
mert más örökséget   
nem csak egy lakást 
hanem a hosszú élet génjét is rám akartad hagyni 
s a száz évhez közel most ezt adod nekem 

és milyen sokat tanulok itt nálad   
amíg vigyázok rád 
megtanultam sállal a szememen aludni   
hogy nézhesd a tévét de meghalljam 
ha baj van s rögtön újra el tudjak aludni 
majd felébredni   
aztán aludni megint 
ezért fogom meghallani öt nap múlva is 
hogy nem kapsz levegőt 
ölben viszlek   
a nyitott ablakhoz   
ahol a lábadra állsz majd 
hajnali fél négyet fog mutatni az órám 
csend lesz és sötét 
csak a szemközti házban virraszt   
egy-két álmatlan öreg 
olvasólámpáik sárga fényében   
lassan motoznak majd 
meghalok kiáltod feléjük   
MEGHALOK visszhangzik az utca 
de senki nem felel és   
egy öreg se néz fel   
a mi ablakunkra   
úgy látszik hogy nagyot hallanak 
ekkor az ablakpárkányra fogsz roskadni 
de én a hónod alá nyúlva   
tartalak itt vagyok mondom   
közben a nyakadba fúvok 
izzadni fogsz 
fújom nyakadba a levegőt 
hogy jobb legyen neked   
ám egyre jobban rám nehezedik a súlyod   
a fejed lassan lehorgad   
de az ablakpárkányt   
nem engeded el 
itt vagyok mami 
s egyszer csak 
elengeded   
a párkányt   
és lassan   
a záróizmaid is   
eleresztenek 
és kezdesz   
összecsuklani   
de én tartalak 
csak már nem mondok semmit   
és nem lehelek a nyakadba se már 
így fogunkállniállniállniolyansokáigmígcsakelnem 
fáradokmígcsakúgynemérzemhogymostmárleszakad 
akaromsnemgondoloksemagyermekkoromrasema 
fiatalkorodranemleszazagyambanmáscsakazsibbadt 
semmisolyansokátartalakígymígelnemfáradokamígcsak 
aztnemérzemhogymostmárténylegleszakadakarommert 
akkornemfogjuktudnielkerülnilekellhogyültesseleka 
parkettáraaholvagyunkmertülvetovábbtudlaktartaniélve 
mintállvacsakhátahátamugyeahátammertegyidőután 
bárhogykésleltessemisdelekellhogyfektesselekannyira 
fájnifogahátamhogymajdekkorbocsátalakel 

a jövő héten öt éve hogy meghalsz 
nagyi de látod azóta is élsz még és most 
hogy leírtam ezt az utolsó sort már leszel is   

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: pálóczi antal
Szerző pálóczi antal 0 Írás
Pálóczi Antal vagyok. Korábban már voltam tagja a 7toronynak - a főszerkesztő Serfőző Attilával együtt végeztük el a Magyar Író Akadémiát. Némi kihagyás után ismét írni kezdtem: egy kiadó jövő évi megjelenéssel elfogadta a verseskötetemet, amelynek itt is szerepel a címadó verse: Kutyát karácsonyra. Most egy regényt írok az elmúlt 10 évemről, A szerkesztőségi főemlős etológiája címmel. Azt szeretném, ha jövőre ez is megjelenne. A régi, jó hangulatokat keresem a 7toronyban - ezért jöttem vissza. A regényírás napi penzuma miatt kommentelésre most nem vállalkozom. (Tapasztalatból tudom, hogy sok időt vesz el.)