Minden ember Isten küldeménye,
csak nincs ráírva hová, merre is.
Ezért hát a földön elidőzve,
olykor kényes álmokat kerít.
Aztán az ébredés, az is álom,
ha nem uraljuk honnét, merre is,
csak megyünk, tele céllal, s a vállon
a semmi lakik elvégre is.
Gyerekként mást ígértek, úgy küldtek,
el ne maradjak, gyorsan hozzam,
mi másnak kell; siettem, vettem, tűrtem,
aztán néha adtak valamit.
Hát felnőni akartam is, nem is,
bemártós tollal vényt kitölteni –
paca nélkül menne ma már s minek,
mit, hova küldenék és kinek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Petz György