Anyámnak nem állt jól a gyász,
se a betegség,
mit vegyek fel érzés,
az ölelés a legjobbik ruha,
tisztán hagyja a szívvezetéket.
Vannak a profik,
kik anyatejjel szívták a halottas illemet, tudtak témát váltani,
nevetni, megríkatni,
anyám nem ilyen.
Az élete dugig hiánnyal,
fiókjaiban egy másvilággal,
anyával, nővérrel, férjjel,
tán érthetetlen fiával.
Ha többet tudott volna erről a világról,
biztos nem istenkedik,
nem káromol,
hanem ugyanolyan lett volna,
mint amúgy,
kiben az élet mégse pislákol,
aki vénasszony korára leszólít bárkit,
mer, amit sosem,
nem fél a tudástól.
Anyámnak, ki addig kivárt,
jöjjön az utoló nyugdíjaspostás,
anyámnak nem állt jól a gyász,
se a betegség,
se a saját halál.
