POTTYANTOTT GALAMB-RAJ
Éjszakák kiszakított csendjéből dübörgéssel szakad ki, szesélyes szélű, tág tépése emlékek viharainak! Rozsdálló, ikrásodott mézszínű szurok bugyborog, míg a távolból kutatón fel-feltűnik egy-egy magárahagyott kő-sivatag! Lila sziszifusz-sziklák tanítják a türelmet, s az önmagukért való, érett hallgatást próféta-bölcseknek, s önmagukon is átutazóknak!
Sunyin még meglapulgat a vörhenyes csontváz-délibábos vég-árnyéka hadat üzenve rikácsoló holló-seregeknek! Kezdődhetnek a köztudott, akutális, vagy éppen bagatellizált hazug-tények: Az életmentés kötelező, prédikáló szent-parancsa, s méltatlan átgépesített echó-szózatok, hogy egészségügyünk falán egyre jobban málik már a penészesedő vakolat, s egetrengető repedések nőnek kórtermek helységeiben! – Halandó, tehát fejlődőképes testvér-államok megtisztelő figyelmére ezúton is csupán csak ritkán számíthatunk!
Kis magasságokban zuhanó galamraj pottyant fejünk fölött s egyesek édesség gyanánt a megtermelt vég-terméket is bátran eladnák, ha azon múlhatna minden, hogy gazdagságukat élénkíthessék önmaguk keltette szándékos hangrobbanásban eltömítődik a csurgatott igazság is! Fölfoghatatlan, idióta exibicionizmus burjánzása az önmagát is tágító térben; idokolatlan építkezések helyébe stabil s kiegyensúlyozott termelést kellene szorgalmazni oligarchák agyontömködése helyett!
Karavánút gyakorta beszippantja az elvesztett embert, ha nem vigyáz! Öntörvényűen, ki még merhet ringatózni makacs magabiztosan emberek konzervdoboz-gyűrűjében őszinteségében sem maradhat meg!
