– Öreg vagyok már. Nehéz nekem a munka, hidegben, fagyban elvinni azt a rengeteg ajándékot a gyermekeknek – mondta a Mikulás még a nyár közepén a krampuszoknak.
– Jó lenne megpihenni. A meleg, kényelmes szobából nézni kifelé, hogyan esik a hó.
A krampuszok ijedten összenéztek.
– Mikulás bácsi, többé a gyermekek nem kapnak ajándékot? És velünk mi lesz? Nem rosszalkodhatunk a házak ablakai alatt. Ne tessék még nyugdíjba menni!
– Elfáradtam, kicsi krampuszok. Fáj a lában, fáj a hátam a nehéz puttonytól. Pihenni szeretnék.
– Kitaláltam valamit, Mikulás bácsi – ugrott fel a legkisebb, piros sapkás krampusz.
– Mit találtál ki, te kis kópé? Ugye nem valami rosszaságot? – mosolyodott el a Mikulás.
– Szervezzünk egy mikulástanodát, és aki az év végi vizsgán a legjobb lesz, kinevezzük az új Mikulásnak – mondta a kicsi krampusz, és kíváncsian várta milyen választ fog kapni az ötletére.
A Mikulás hosszan gondolkodott, s végül csillogó szemekkel bólintott:
– Kitűnő ötlet. Még csak álmodni sem mertem volna, hogy abban a pöttöm fejecskédben, ilyen okosság van. Szervezünk egy Mikulás képző tanodát.
A döntés mindenkit annyira fellelkesített, hogy egy percig sem bírtak várni. Azonnal nekiláttak megszervezni a tanodát. Madarak százai és ezrei vitték széjjel a hírt, hogy a mikulástanodába hallgatókat keresnek, és aki a legjobb lesz, azt kinevezik Mikulásnak.
A hírre rengetegen jelentkeztek. Erdők, mezők állatai mind szerették volna betölteni ezt a nem mindennapi tisztséget.
A szarvasok érezték magukat a legalkalmasabbnak, erre a célra.
– Eddig mi húztuk a Mikulás szánját. Tudjuk, hová és merre kell mennünk. Gyerekjáték lesz, megtanulni ezt a mesterséget. Belőlünk jó Mikulás lesz.
A kis mezei nyúl sem hagyta magát:
– A környéken én futok a leggyorsabban. Ugye nem kell mondanom, milyen fontos, hogy az ajándékokat a gyerekek időben megkapják.
Még a rétisas is jelentkezett.
– Hatalmas szárnyaimmal egykettőre a gyerekeknél leszek, és az égből tudom belepottyantani az ajándékokat a kis csizmákba. Akár egyszerre több helyre is.
Nagy volt a keveredés a Mikuláslaknál. Mindenki Mikulás akart lenni, és fogadkozott, csakis ő tudja majd pótolni az öreg nagyszakállút.
Mikulás igen nagy bajban volt. Nem számított ilyen sok jelentkezőre. De ha már meghirdette a mikulástanodát, akkor meg is kellett tartani.
Mikuláslak hatalmas kertjében egy árnyas fa alatt elkezdődött a tanítás. Kezdetben minden állat érdeklődve figyelt, és jegyzetelt szép, nagy falevelekre, hogy mi a feladatuk, ha elnyerik ezt a tisztséget.
– Kedves kollégák – kezdte a Mikulás -, ez nem könnyű feladat. Egy jó Mikulásnak, egész évbe dolgoznia kell…
A mezei nyúl meg sem várta, hogy befejezze a mondatot, közbekiáltott:
– Még a legmelegebb nyári napon is?
– Igen, még akkor is – válaszolta komolyan a Mikulás. – Még a legmelegebb nyári napon is a messzelátójával figyelni kell a gyerekeket, hogy ki a jó, ki a rossz kisfiú vagy kislány. Minden gyerek neve mellé be kell rajzolni a csillagot vagy egy fekete pontot, attól függ, hogyan viselkedett. December elején a naplóban található jeleket összesíteni kell, s ez alapján kapják az ajándékot a csöppségek.
– A patám durva – komolyodott el a szarvas – Tudok futni, rohanni akármilyen úton, de hogy ceruzát vagy tollat fogjak, erre képtelen vagyok. Ha legalább segítene valaki.
– Milyen Mikulás leszel, ha erre sem vagy képes? – cincogott a kisegér. – Mikulás bácsi mindent magától csinált, nem kellett neki segítség.
– Így van – helyeseltek a többiek. – Ha Mikulás akarsz lenni, akkor tanuljál meg írni! Ne várd, hogy más végezze el a munkádat!
Ez a szarvast nagyon elkeserítette. Legszívesebben felállt volna, hogy otthagyja a tanodát. De szégyellte, hiszen még nem is olyan rég maga hencegett, hogy ő a legalkalmasabb erre a feladatra.
– Szerintem a rétisasból kitűnő Mikulás lehetne – jegyezte meg az egyik krampusz. Fent lakik a magas sziklákon, éles a szeme, még messzelátó nélkül is meglátja a gyerekeket.
– De mi lesz a kicsinyeimmel? – kiáltott fel a rétisas. – Nyáron kelnek ki a tojásból, és meg kell tanítanom őket repülni. Nyáron nem érek rá Mikulásnak lenni. Télen szívesen elvállalom. Akkor úgyis ráérek.
Mindenkinek volt valami kifogása. Végül a tanoda összes tanulója visszalépett. Valójában a Mikulás el sem tudta kezdeni az előadását.
Nem telt el egy fertály óra, le is húzhatták a rolót. Szegény Mikulásnak nem akadt utódja.
Az állatok lassan hazaszállingóztak, és a jóságos öregember egyedül maradt a krampuszaival.
– Nem mehetek én nyugdíjba, aranyoskáim! Amíg csak világ, a világ, nekem kell széthordani az ajándékokat a jó gyerekeknek, a rosszak meg virgácsot kapnak tőlem. Gyertek, kicsi krampuszok, ma még egyetlen kisfiút vagy kislányt sem figyeltünk meg a messzelátónkkal!
A Mikulás betessékelte a krampuszokat a házba, és nekiláttak a gyerekek megfigyelésének.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!
(Kép forrása internet. Ingyenes)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Apáti Kovács Béla
