Nagy pelyhek jöttek, mint szívből a szó,
a meleg földre ráolvadt a hó,
s mint árva kesztyű, sánta volt a tél,
s bár gyöngy-fehérbe öltözött a tó,
a hideg félt, mint árvában a jó,
s egy szusszanásba belehalt a szél.
A Nap égető erővel sütött,
a hegyek kontúrjába ütközött,
s míg ég aljába szöktek a csúcsok,
a csöndnek már csak vörös folt jutott.
Jó télidő volt. Év végére járt,
a december már várta januárt,
a fagy elhagyta a hűtlen talajt,
s az évszak bajra halmozta a bajt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
