Kiradíroztam megint egy esztendőt,
a naptáramban fogynak a szereplők,
jaj, annyi barát, s annyi óra ment el,
a jussul ide hagyott félelemmel.
A december már huszonnyolc napot élt,
és fárasztja hosszúra nyúlt ittlét,
kitörölne a világűrben bárhol,
pár ünnepet a zsúfolt naptárából.
Ám megragadt a múló idő szintjén,
s úgy telik-múlik hajthatatlan, mint én,
az elmúlás dacával úgyse számol,
mert előbb-utóbb eltűnik magától.
Azon tűnődöm, végül mi marad meg,
a legfájóbb, a legjobb, vagy a legszebb,
de a lélegzet holton túl szuszogjon,
s a szeretet maradjon végleg otthon.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
