Fagyottra hűlő ágyak,
tetszhalottá merevedő vágyak,
fogak mögött csikorgatott búcsúszavak,
télre tél jön, valaki megölte a tavaszt.
Alvadtra tépett utolsó szívdobbanás,
az érzelem magának saját sírokat ás,
hervadt kórókat csokorszám hord rá a szél,
tétova kezek keresőn nyúlnak a semmiért.
Véres lábnyomok pöttyöznek a havon,
valaki az égről lelopni készül a Napot,
minden fényre halálos árnyék vetül,
egyáltalán beszél itt még valaki Emberül?
2017. 09. 29.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Király Attila