Havazik, hanyatt fekszem kőrised alatt, hajamba belekapott a szél – suttogja neved – látod jó fiam, eljön az ünnep nélküled – ujjaim nem engedik az utolsó érintést – hangod is itt suttog mellettem – lépted a hóban topog, egy nyárról maradt levél anyját siratja – tenyeremben melengetem, már nem tudom életben tartani – utánad siet, ahogy rózsád sápadt szirmai is – már annyi hó gyűlt össze az udvaron, hogy angyalt rajzolok – nélküled – nővéred is mellém fekszik – ma nem nevetünk, gyöngyök lettek a könnyek – gördülnek messze… lassan ránk talál az este – csillagok gyúlnak – odabent gyertya adja lángját – nézd sütöttünk mézest, ahogy szereted – illata bejárja a házat – havazik – még hanyatt fekszem kőrised alatt – fázok nélküled – nem melegít a fáj – emlékek jönnek hozzánk, szépek és nevetgélnek – tavaszok és nyarak ölelkeznek – négy karácsony – négy nyomorult év – havazik – neved suttogom, míg arcomra engedem a szállingózó hópihéket – hangod hallom, szárnyad vállamon érzem – hazajöttél – vártalak – jégvirág díszíti az ablakot – szobádba beköltözött a csend – egy rózsa még emlékeket őriz – ágyadon a párnák mesélnek – takaród engem ölel – havazik – én jó fiam, az ajtóban állok…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Kozák Mari
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam.
Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes.
Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista.
Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek.
Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam.
Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim.
Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez.
Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek.
Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet.
Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.
Nyomtatás kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú régmúltba vágy’ haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint újra felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús makacs féltékeny [… Tovább]
Nyomtatás láttalak az ablakból pillanatra aranysárkánypikkely vonult át tengerkék szememen aztán mackóbarna félelmek feles-leges zugsírás lélekvesztők után talán út hiszen újra lélek vagy megrendült sirálymadár mindenesetre jogos tépelődés űr
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás csak azt szeretném hogy újra mosolyogni lássam minden ölelkezés társtalan míg mosolyt nem tudok csalni bennem férfi boldogtalan? hiszen a szerelem mandulája mától mindig dobogó szíveken pihen
Nyomtatás álmodtalak szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak megújuló arcod követi a rendet megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű bonyolultságod nem éri fel ésszel senki fia mert csodával határtalanul értesz az egészhez és lekedveltebb bolondságod [… Tovább]
Nyomtatás /nőnapra/ szeretem a szádat minden szál energiádat magnóliádat sűrű illatát a régi nyárnak szeretem benned hangjait az összes madárnak csicsergésre rákapott író kezed szeretem bebogozhatatlan hangod tiszta csobogását súlytalanságát/könnyűségét mikor kinevetsz szeretem a szemed puha árokparton kis virág [… Tovább]
Nyomtatás amit adsz egy meglepődésbe belerejtett apró titok amit belelátsz ahol üresség van nem hozzábutulás amit valaki mond nem sírsz rajta ezt is kedvelem nagyon amit képeken bebarangolunk a képzeletet amit nézel burokban vagy velem egy a személyes tered amit [… Tovább]
Nyomtatás csak azt adtam neked mi úgyis tied szentjánosbogár-szerelmedet visszatükröződnöm is csak szépen fénytengelyünkön át érdemes
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
