Ötvös Németh Edit : Alkonyat

2018.12.03. Ötvös Németh Edit Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Fotó: Molnár László

Rozsdamarta félhomályban
fürdik meg a tó vize,
két fa álmos magányában
csiripel egy zöldike.
Hangja hallik, látvány illan,
bizsereg az ébrenlét,
erős ágak lassan ringnak,
vágynák még a nap hevét.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Ötvös Németh Edit
Szerző Ötvös Németh Edit 0 Írás
"Megérintett egy angyal szárnya, arcomra lágy csókot hintett, alattam mélyen földi lárma, néhány üveges tekintet. Nem értik sokan, talán én sem, szavak karcát a papíron szívemben a líra zenéljen, amely túllép álmaimon."