Cromwell házát mindössze, s gyilkos sereget,
Szeretők s táncosok: mind földbe taposva,
Sok hős, vitéz, lovas, hová tűnt, mondd, hova?
Hogy mit leltem, ahol jártam, azt kérdezed:
Cromwell házát mindössze, s gyilkos sereget,
Szeretők s táncosok: mind földbe taposva,
Sok hős, vitéz, lovas, hová tűnt, mondd, hova?
S őseire büszkén kóborol egy vén koldus,
Kik szolgáltak, mielőtt kereszthalált halt Krisztus.
Ó mit tudnék, ó mit tudnék
Mondani erről még?
Jó szomszédság, kedves szó – mind elvesztettük,
De ne panaszkodj, mert a pénz locsog helyettük.
S ki magasra tör, a szomszéd vállára áll,
Míg nekünk és a Múzsáknak semmi sem jár.
Van mit tanítaniuk, de nem érdekel,
Nem tudják azt, amit mi: meghalni mikor kell.
Ó mit tudnék, ó mit tudnék
Mondani erről még?
De van más tudás is, mely összezúzza szívem,
Mint róka spártai ifjúét a régi mesében,
Mert azt mondja: lehet minden, s egyben semmi sem,
Hogy lovag és hölgy együtt jár szerelmesen,
Fizetnek, hogy dalt halljanak és verseket,
S én szolgálok, bár ők föld alatt fekszenek.
Ó mit tudnék, ó mit tudnék
Mondani erről még?
Egy nagy házhoz értem az éjszaka közepén,
Tárt ajtaján és ablakain ömlött ki a fény,
Ott ült minden barátom és örvendtek nekem;
De üvöltő szél járta romban kellett ébrednem;
S rájöttem, hogy merre kell vezessen az utam:
Kutyák s lovak közé megyek, kik értik majd szavam.
Ó mit tudnék, ó mit tudnék
Mondani erről még?
Nothing but Cromwell’s house and Cromwell’s murderous crew,
The lovers and the dancers are beaten into the clay,
And the tall men and the swordsmen and the horsemen, where are they?
And there is an old beggar wandering in his pride – –
His fathers served their fathers before Christ was crucified.
O what of that, O what of that,
What is there left to say?
All neighbourly content and easy talk are gone,
But there’s no good complaining, for money’s rant is on.
He that’s mounting up must on his neighbour mount,
And we and all the Muses are things of no account.
They have schooling of their own, but I pass their schooling by,
What can they know that we know that know the time to die?
O what of that, O what of that,
What is there left to say?
But there’s another knowledge that my heart destroys,
As the fox in the old fable destroyed the Spartan boy’s
Because it proves that things both can and cannot be;
That the swordsmen and the ladies can still keep company,
Can pay the poet for a verse and hear the fiddle sound,
That I am still their setvant though all are underground.
O what of that, O what of that,
What is there left to say?
I came on a great house in the middle of the night,
Its open lighted doorway and its windows all alight,
And all my friends were there and made me welcome too;
But I woke in an old ruin that the winds howled through;
And when I pay attention I must out and walk
Among the dogs and horses that understand my talk.
O what of that, O what of that,
What is there left to say?
