BORGYÖNYÖR
Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer,
holtából visszatérne.
RIZLING
Csopakon és Szent György-hegyen,
bort erjeszt és vígat terem,
bár francia földről hozták,
de hona már Magyarország,
termi a hegy, domb, a síkság,
sanyanyú, de kedvvel isszák,
rajnai, ha magasztalják,
olasz, hogyha áldva adják,
beleszerettek a kocsmák,
s az örömét olcsón osztják,
minden kortya tele ízzel,
összejött a szódavízzel,
barát búban, kedvben, bajban,
s minden csöppjében egy dal van.
SZÜRKEBARÁT
Badacsonyi szürkebarát
ringatta sok barát farát,
s mintha az Ég kincse lenne,
vigyáztak a szőlőszemre,
ígéretes mustba gyűrték
valamennyi tömör fürtjét,
ám nincs annyi termő tőke,
amennyi bor forrt belőle,
s hívő sincs, ki ellenállhat
ízének és illatának,
kórnak gyógyszer, bűnnek béke,
s úgy szokott a szentelt kézre,
hogy kortyolva szem sem rebben
mise közt a Pálos rendben.
TOKAJI ASZÚ
Vígan fúrna tőkét a szú,
ha nógatná pár csöpp aszú,
rugózós a venyigéje,
csak a szeszgőz tolná mélybe,
ám a fürtben szőlő vér ért,
a szú csak a rím kedvéért
próbált volna tőkét, hordót,
s gönci mértékkel óbort,
jó fa itta, hosszan érett,
ahány puttony, annyi évet,
s pincelabirintusokban,
penész szülte meg titokban,
itták pórok és királyok,
s minden csöppje istenáldott.
KÉKFRANKOS
Bírta idő, szívta kád
vörösödő aranyát,
mustja vérbő, frankja kék,
föld nevelte, óvta ég,
Sopront zsolddal vette be
Napóleon serege,
s békülőzni itt maradt
a legnagyobb tőkehad,
nincs nélküle bikavér,
Egerig is útra kél,
viszi, adja, mint barát,
zamatát és illatát,
s látni, ahogy fényt harap,
tömör fürtjéből a Nap.
MÓRI EZERJÓ
Attól kezdve, hogy kiforr,
jó kedvű a móri bor,
korán érő, bőtermő,
s ősi magyar minden tő,
van tüze és van heve,
ezerjó a szent neve,
fürtje kevés vesszőn nő,
markáns, savas ízt sejlő,
túlteng benn az alkohol,
torkot, s elmét ostromol,
minden titkot kifigyel,
zöldes szőlőszemivel,
s szív-alakú levelén,
szerelemre lel a fény.
BADACSONYI KÉKNYELŰ
Enyhén savas, fanyar bor
a vulkáni talajtól,
s könnyű táncot lejt a rím,
citromsárga színein,
úri szőlő volt pedig,
régből ekként ismerik,
kékes-barna fürtnyele
tőről szakasztott neve,
női szirma bájt virul,
más tőkével párosul,
nem volt rajtuk pendely, ing,
lett sok fürt és sok biling,
s borrá ért a szent hitű,
kikapós lett, s nagyhírű.
JUHFARK
A vén Somló tüzes kincse,
őrizi sok ódon pince,
furcsa nevét, az ebadta,
hengeres fürtjéről kapta,
szíve kohó, láng a lelke,
íze mandulás kesernye,
csak heve forr, nem tart lámpást,
izzítja a gyermekáldást,
nászéjszakás és furcsamód,
egyre több a fiú utód,
férfias és ereje nagy,
hat-nyolc éven át friss marad,
s otthona, mi borban táncol.
kimagasodik a tájból.
OTHELLO
Kékbogyójú, direkt termő,
az utolsók között első,
s babonázva futkos a fény
bársonyosan vörös színén,
átkos szőlő, bűne, hogy itt
gyökeréről szaporodik,
odasajdul ínyre, szájra,
eltökélt az aromája,
kissé fanyar, savany-édes,
bajra, jajra, dalra képes,
a teremtés lobbant vére,
minden tiltás ellenére,
tőről fakadt, mint az Éden,
Isten nagy kérdőjelében.
FURMINT
Októberi, késő érő,
aszúsodó, magyar szőlő,
héja vastag, lédús szemű,
nemes rothadás jellegű,
finom illat, kellemes íz,
édes élet és nemes szív,
képes mással dalba fogni,
testvére a szamorodni,
aszalódott egykor szalmán,
Somlón és Tokaj-hegyalján,
erejét a lelke adja,
az aszúbor öregapja,
hordó öröm, pohár gyönyör,
nem arany, csak úgy tündököl.
KADARKA
Skadar város anya földjén
termett régben edzett tőkén,
s ideszökött, itt lett magyar,
a hun főbíró is kadar,
talaját a Balkán adta,
Kiskőrös is onnan kapta,
s terjedt-futott kuszált fővel
szerteszét a gyökerével,
az erős ág tömi fénnyel,
s érik gyalogműveléssel,
bírja a lösz, bírja homok,
zamattal teltek a borok,
s mindegy milyen, testes, lazább,
ringatja a hordó farát.
MUSKOTÁLY
Íze kellem, illata báj,
édes öröm a muskotály,
vékony vessző, bő lé-cukor,
s fenségesen finom a bor,
sárga szőlő, víg a nedve,
belébújt a szőlő kedve,
s árulkodó zamat árnyal
minden szemben, tele vággyal,
s ha aszalva összeszárad,
fürtje kincs a mazsolának,
szüret után, kerek évvel,
kortyot kortyra tűzzé érlel,
pincelakó, nincsen papja,
s a poharat is itatja.
EGRI BIKAVÉR
Pincék őrizik a titkát,
több szőlőből házasítják,
előírásos adagban,
s nem dominál egy se nagyban,
más faj érlelte az ősét,
aztán változtak a tőkék,
fürt vörös tűz, négy-öt lángon,
ám legalább legyen három,
ma is tudott, miből mennyi,
héján hagyják erjedezni,
verseng fokban, verseng ízben,
közepes mély, rubin színben,
a poharát sose lökd fel,
s óva idd, mert szesszel öklel.
IRSAI OLIVÉR
Több tőke nőtt össze eggyel,
ígéretes szerelemmel,
a pozsonyi fehér szöszke,
s a kikapós Csabagyöngye,
s nevet jussolt szegről-végről
Irsai M.Olivérről,
szívós héjú, aranysárga,
rákapott a muskotályra,
bora lágy és zöldes-sárga,
s mert rövid az ifjúsága,
a hordó is érzi végül,
nem öreg, csak gyorsan vénül,
s fölszuszog a préselt mámor,
sárga, kicsi bogyójából.
ZALAGYÖNGYE
Hepehupás táj göröngye
fölött nő a zalagyöngye,
issza szent és issza lator,
könnyű, ledér öröm a bor,
bár a bűnét szánja, bánja,
föltüzel a maligánja,
olyan, mint a gyönyör a nedve
száz iccébe kerekedve,
s olyan hű, hogy majdnem csalfa,
a vágyódást karban tartja,
okos szőlő, szelídített,
mint a templomban a hívek,
mert a levéből olykor-olykor,
még plébános is kortyol.
TRAMINI
Friss, aromás fehér szőlő,
dél-tiroli múltat őrző,
lehet görög, vagy francia,
mind a jókedv atyafia,
kicsi bogyó, lédúsos héj,
húspiros hamv, vad szenvedély,
a bor édes aranysárga,
s bele szeremül a tájba,
klónozott az íze-méze,
a muskotály testvérkéje,
sűrű vesszős szőlő-rózsa,
tele vele Európa,
mámora lágy vágyat ontó,
s szeretője lett a Somló.
HÁRSLEVELŰ
A született hárslevelű
édes gyönyör, mézes nedű,
nemes lelkű, mégse hiú,
olyan, mint egy hercegfiú,
nem debrői, nem a furcsa
furfangtól lett lángra gyújtva,
itt nevelte a magyar ég
naggyá szerelemgyerekét,
elcsábította a furmint,
s az aszúba ő vitt új színt,
ahány borász, annyiféle
szívből nőtt a szenvedélybe,
zöldes-arany bor és illat,
s szerelemmel teli ízt ad.
LEÁNYKA
Erdélyből jött fehér csillag,
a bor lágy vágy, s nektárillat,
örülte gyermekáldást,
a pap áldott, kántor kántált,
nem fizettek sose pénzzel,
csak nekik szánt venyigével,
kevés fiút szült világra,
neve ígyen lett leányka,
mégis, ha szép legényt keres,
könnyed, üde, karakteres,
gyűlölte a nagyüzemet,
s imádja a lankát, hegyet,
Eger, Bükk-alj, Mór és Neszmély,
férfimámor, női szeszély.
PORTUGEISER
Szentelt neve, kékoportó,
később osztrák, elébb Portó,
a szerelem hozta onnan,
s legismertebb Villány–honban,
de másutt is dalt énekel,
zengi Szekszárd, fújja Eger,
a bor lágyan vörös arany,
szőlőjének kék hamva van,
és ha olyan kedvet érez,
betársul a bikavérhez,
táncot lejt a mámor körön,
enni zamat, inni öröm,
fürtbogyója lédús-édes,
s módjával csak jóra képes.
NOAH
A legvadabb bogyó-fajta,
gyerekkorom abajgatta,
savanyított testet, lelket,
falum szőlőhegyén termett,
mégis úr volt, s én, a szolga,
lepörgött a fürt a porba,
hajladozva szedegettem,
mustját ittam, szemét ettem,
mégis kedvelte a környék
nyolc forintért mért literjét,
elítélték, búsult önként,
be is tartatták a törvényt,
bűne nem volt, csak koholt vád,
s írmagját is kiirtották.
MERLOT
A kékszőlők egyike,
dobog minden fürt szíve,
furcsa nászról szól a szó,
Bordeaux, s feketerigó,
apja, anyja francia,
s száz táj fogadott fia,
fölkínálta méz-ölét,
bársony-sötétvörösét,
s terjesztve az örömöt,
hozzánk is beköltözött,
gyümölcsös, lágy illatú,
issza jókedv, issza bú,
s bogyóiból szült bor, a
földön túli aroma.
SASZLA
A legvénebb szőlőfajta,
ötezer éves a rajtja,
Egyiptom az őshazája,
Isten idedelegálta,
francia, német és svájci,
ma már könnyű rátalálni,
nem került zár gyökerére,
s szétfutott a föld felére,
erős héjú, húsos bogyó,
roppanós és ennivaló,
s érzi, ahogy falatozzák
napos oldalán a rozsdát,
de gyümölcsös derű lobban
a belőle érlelt borban.
