Ahogy kilép a gárda csönd mögül,
s mondat egybe tereli a szót,
úgy soroltak a kikötő körül,
az állványokra aggatott hajók.
Nagy téli álmot aludt a derű,
kiheverült az árva a part elé,
s mint felkiáltójel, ha nincs betű,
úgy meredt minden árboc fölfelé.
A víz tudta, hogy őriz valamit,
a vitorlások nyári álmait,
a vászon szélbe feszített zaját,
s mert idemaradt télire a hit,
már béklyó nélkül is megtartja itt,
s a fodrozó víz hullámló dalát.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:11 :: Böröczki Mihály - Mityka
