Kiss-Teleki Rita : Úgy láss

 

 

Nincs már olyan, hogy nélküled,

látom magunkat – én ágyban fekve,

vékony kezem a kezedbe

kapaszkodik, hófehér ízület.

Öreg szerelem és abban

tükörtekintet – és már csak annyit

veszek észre zilált-morbid

önmagamból, mi belül maradtam.

Jaj úgy láss Te engem szépnek

mosolyban élőn, csóktól reszketőn,

mint káprázat a hegytetőn,

ahogy haját engedi a szélnek.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Kiss-Teleki Rita
Szerző Kiss-Teleki Rita 65 Írás
1975-ben születtem, Tolna megyében. Középiskolás éveimet Bonyhádon töltöttem, innen költöztem Pécsre, ahol férjhez mentem és két fiúgyermekem született. Már család és munka mellett képeztem tovább magam, majd a válásom után Budapestre költöztem. Főleg verseket írok, de rövidebb novelláim is olvashatóak az irodalmi oldalakon. Verseim lírai hangvételűek, de gyakran dolgozok fel bennük tabutémákat is. 2019-ben jelent meg első kötetem El akartam mondani címmel.