Megint egy ünnep: Ady
Koosán Ildikó
Ahol a rendszerbe állított informatika témát és időrendet számlál, emlékeztetőt küld napra pontosan mi a teendő, s mi az esedékes emlékezés koreográfiája, – kapaszkodó az állandó rohanásban – kit és miért kell köszönteni, kire kell emlékezni, ha erényei korrelálnak a napi fősodorral.
De miért is kellene elítélni a huszonegyedik század technikai vívmányait használók ügyességét, előrelátását, időtakarékos akcióit.
Ez a rendszer állítja át az élet napi síkját fél,- vagy teljes fordulattal, ettől kelnek életre az alkalomra előre gyártott klisék rádióban, tvben, emlékbeszédek, méltatások, glosszák. A téma túlharsogásától hangos az ország, pályázatok csábítják a halandót, tudományos konferenciát szerveznek, s a kereskedelem időben felkészül az aktuális emléktárgyak piacra dobására, szigorúan a kijelölt kampányidőszak alatt, perccel sem tovább. —
De ez most más. Rendszertől független tétova szavak – csörgedező csermelyek – szivárognak elő a hó alól, innen –onnan új buzgár, gyarapodik a láthatatlan lüktetés, előbukkannak a megélt hitek, harcok, buzdító szózatok emlékképeitől visszhangzik a csend.
Ünnep a percnyi megállás, rejtett kincseink bontogatása, a hozzánk nőtt, megőrzött kincseké, életünket és sorsunkat jobbító kincsekké.
Örömünnep a magunkénak tudott jeles embertársaink, eseményeink, alkotásaink, szellemi értékeink felett, s külön öröm, ha örökségünket a köztudatba újra és újra bevésni kész össznépi emlékezet uralkodhat az előre gyártott közhelyes klisék felett.
2019. január 28.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Koosán Ildikó