Bárlibelula lálálá, mégis dalom a nincsen?
Bár szomorúság e szív, mégiscsak kincse
fáradt -barokkos túlzás az ivászat- ajakad
nem bátorít, tudom, ez az oroszlán hűség.
Csolálom szárnyaid lépcsőkön lefele,
szép arcod tündöklő napfény ereje.
Csodálom álladon égő tűzcsomód,
nincsen akarat és vágy ahol én megfogom.
Birtoklás elszalad megmarad otthonnak,
Meseolvasás lesz képzeletünk bokra.
Bár horpadt bordának tűnő a tekintet, ám
önmagam vázlatát könyvtárnyivá kérted.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Marthi Anna