Pődör György : Örök tekintet

Pődör György
 ÖRÖK TEKINTET
Valahonnét indul mindig:
valamiért, valakiért.
Jóslatok hiába intik,
a földi térből már kiért.
A szembe talán könny szökik,
mikor megkísérti a fény.
Kegyetlen kínok átdöfik,
istenéhez fordul az én.
Így jön el benne az este
apró kis csillag a remény,
a horizont vak keresztje:
hajnal az olajfák hegyén.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Pődör György
Szerző Pődör György 30 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.