A nap sem világít, nem melegít egész este,
Mégis hiszem, akarom hinni, hogy napról napra,
Minden reggel felkel és fényt hoz az életembe.
Tudom, hogy hinni nehéz. Főleg, ha olyanban
Kell, ami bár gyönyörű, de elérhetetlen.
A mindennapi rutint veled törném meg,
Kereslek s remélem egyszer majd rám találsz.
Néha fent vagyok hajnalig, hátha találkozom veled,
Máskor már alkonyatkor az ágyat nyomom,
Hátha álmomban majd ott állsz és vársz.
Kopogtatok, de korai. Odabent még alszanak.
Megérdemelt álmát nem akarom megzavarni.
Tudom, hogy mennyire nehéz volt a tegnap,
Ezért türelmesen megvárom itt a délutánt.
Akkor talán lesz értelme újra kopogtatni.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Ravasz Levente