Van egy utca emlékemben,
Közepében patkónyom,
Földje poros, sáros, havas,
Mégis az én otthonom.
Utca-utca, kicsi utca,
Nem felejtlek soha el,
Hányszor mentem végig rajtad
Gyalogszerrel, szekérrel.
Gyerekszemmel ma is látom,
Eső után a tócsák,
Ahogy lepkék szállnak rájuk,
Fehér szárnyuk csapdossák.
Vagy a libák a sáncpartján,
Mikor gágogni kezdtek,
Megindulva csapatostúl
Száz métert is repültek.
Kakas szólott reggelente,
Délben Isten harangja,
Estére a csorda bőgött,
Este szép magyar nóta.
Utca-utca, kicsi utca,
Mennyi emléket adtál,
Földed poros, sáros, havas,
Mégis a bölcsőm voltál.
Mintha csak tegnap lett volna,
Összegyűlt a sok csibész,
Soha nem voltam magamban,
Mindig volt baráti kéz.
Mikor üzenni akartam,
Fütyöltem egy jó nagyot,
Tudta mindenki mit jelent,
Lehoztuk a csillagot.
Úgy játszottunk a fényével,
Hogy még reményt ma is ad,
Bár már halványabb ereje,
De míg élek itt marad.
Fiatalság és bolondság,
Szemtől-szembe átkarolt,
Kamaszszerelmet vallottam,
És a szívem tiszta volt.
Fakul már előttem a kép,
Ajándék ím minden nap,
Már csak ki-becsomagolom,
A szép pillanatokat.
Utca-utca, kicsi utca,
Mennyi emléket adtál,
Földed ma már aszfalt fedi,
Mégis bölcsőm maradtál.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Thököly Vajk